Az Új Galaxis 7. kötetének novellái az antológia-sorozat régi és új szerzőinek tollából születtek. A közel harminc írás többségének témája a földöntúli félelem, az idők mélyéből és a végtelen térből előtörő baljós rettegés. A félelem arcait mutatja be a kötet, varázslatosan és hátborzongatóan átszőve a tudomány és a fantázia világát a misztikum és a horror szálaival. Ehhez a témához kötődnek a könyv tanulmányai is: Cholnoky Viktor gótikus prózájáról és a Star Wars katonai vonatkozásairól. A novellák bőven és izgalmasan merítenek a régi európai mítoszokból, például a vérfarkas-legendákból, a kísértet-históriákból vagy a viking mondakörből. A kötetet Heim Attila különös hangulatú grafikái díszítik.
A könyv hátlapján olvasható szöveg:
Baljóslatú árnyak, láthatatlan, szorító sötétség, a halál bódító illata, az idő feneketlen mélysége. Tekergőző rémek, vérfarkasok, szörnyemberek, nyomasztó lidércek, lélektelen robotok, madarak tompa puffanása a kavicson. Múlhatatlan rettegés a Rossztól, Gonosztól, valamitől, ami nem evilági…
A félelem arcai.
Felbukkannak minduntalan, miközben az ember egyedül jár az alkonyati erdőn, vacog nyirkos takarója alatt, felnéz az égre és benéz mélyen, sorsa belsejébe. A félelem lehelete lengi át a világmindenséget, borzongás kavarja fel a galaxisok csillagporát.
Mindenünnen merednek ránk a félelem arcai, ám nincs hatalmuk a bátor szív felett.
Lehet bármily hatalmas a sötétség, végül mégis győz a halhatatlan lélek. És szétporlanak a félelem múlandó árnyai.
