A kötet novellái az időutazásról szólnak. Arról, hogy miért vágyik az ember alámerülni a múlt tengerébe, hogy miként lehet időgépet építeni, hogy milyen is az időkatasztrófa, hogy mi történik, ha beleavatkozunk a történelem menetébe, hogy megakadályozhatjuk-e saját születésünket. És arról, hogy létezik-e egyáltalán az Idő vagy csupán a mi elménk találmánya. Bár az antológia valamennyi novelláját az időutazás témája kapcsolja össze, az elbeszélt történetek rendkívül különbözőek, ugyanannak a kérdésnek sok-sok izgalmas és változatos arcát mutatják fel. A könyv idő-fogalomról, utópiákról, időutazásról szóló három tanulmánya – melyek fizikai, filozófiai, irodalomtörténeti kapaszkodókat kínálnak – ösztönzik az olvasót az idővel kapcsolatos elmélyült gondolkodásra, saját sorsával, lehetőségeivel és a világmindenség létezésével kapcsolatos töprengésre. A kötetben szereplő képregény és az illusztrációk Molnár A. Adalbert erdélyi művész alkotásai, a címlapot pedig Heim Attila készítette.
A könyv hátlapján olvasható szöveg:
Száll az idő… mögöttünk marad a múlt: percek, évek, ezredek, évmilliárdok…
Szállunk az időben… elhagyjuk a jelent, visszarepülünk eltűnt pillanatok homályába, mert hátha volna még…
Igen, talán volna még lehetőség arra, hogy jóvátegyünk valamit, amit végérvényesen elrontottunk. Hogy bocsánatot kérjünk valakitől. Hogy megtaláljuk az eltűnt boldogságot, ifjúságunk édes napjait. Hátha lenne esély megváltoztatni a történelem menetét. Vagy jelen lenni világot rengető eseményeknél. Talán megnézhetnénk még azt is, hogy hogyan születtek az őskáoszból az első galaxisok.
Talán…
Szállni az időben. Szállni az idővel. Átlépni a múló perceken. Utazni, jönni-menni idősíkok között, hurkokon, féreglyukakon át. Keresztüllábalni a végtelen téren.
Eljutni a világ lényegéhez. Megérteni a Teremtés titkát. Hazaérni végre. Feloldódni a hatalmas, mindent átölelő Egyetlen mosolyában.
Időtlen, időn kívüli és mégis örökkévaló mosolyában.
