Az „Új Galaxis” tudományos-fantasztikus antológia-sorozat várva-várt 5. kötete talán minden eddiginél izgalmasabb. Fiatal, tehetséges magyar szerzők űrutazásról földönkívüliekkel való találkozásról szóló, titokzatos és lélekborzoló történetei szerepelnek a kötetben. A tudomány kérdései iránt érdeklődők olvashatnak a szuperhúr-elméletről, és bepillantást nyerhetnek a francia sci-fi és a filmművészet történetébe. Újdonság a kiadvány lapjain a látványos és humoros képregény, amit az antológia novelláit illusztráló művész készített.
A könyv hátlapján olvasható szöveg:
„A világ olyan nagy, hogy van, ahol már vége van, s van, ahol még el sem kezdődött.”
Hatalmasságát átlátni vágyja a tudós, a művész és az író. Egyikük újabb és újabb elméleteket sző, törvényt törvényre halmoz, de minél több részletet ismer, annál nehezebben öleli át az Egészet. Fantáziája képeit álmodja papírra a másik, ceruzája széles utakat nyit a képzeletnek, megelevenedik minden valóságos és valamennyi sosem-volt lény és pillanat a világegyetemből. Gondolatait elképzelt helyekről, elgépiesedett és szomorú világokról meséli a harmadik: jövőről, ahol az emberre gépek vadásznak, ahol mindennek vége lesz, ahol kultúránk elpusztul, ahol az sem menekülhet meg, aki láthatatlanná válik.
A világ nagyon nagy, és benne apró pont csupán az ember, mégis átpillantását vágyja a végtelennek. Bátorítást vár a tudóstól, a művésztől és az írótól, hogy erőt merítsen. Szeretne kapni egy csepp reményt.
