Az ember gyakran, megszökve a valóságos világból, a képzelet tarka mezejére menekül. Fantáziája távoli bolygókra repíti, a mindennapi csalódások, félelmek elől álmaiban vagy a virtuális térben keres vigasztalást. Fejét, ha nincsen más támasza, robotok vállára hajtja.
Az ember gyakran máshol, másképp szeretne lenni. Olyan helyen, olyan korban, ahol megértik, ahol értékelik, ahol szeretik, ahol nincs egyedül. Takarózna csillag-szőnyeggel, belebújna szivárvány ölelésébe. Keresné társát ég alatt, föld felett, lélegezne az Egy, az Örök Egy kristálytiszta leheletéből.
