Hihetetlenül gyorsan közeledik a jövő. Egyre gyorsabban közeledik. Lesz-e elég erőnk felkészülni rá?
Gyűjthetünk erőt, meríthetünk bátorságot a múltból. Régen kihunyt csillagok emlékéből, messze futó porfelhőkből, köddé vált álmokból, álommá simult arcokból.
Erősödhetünk a jelenből is. Tapaszthatjuk fülünk a szférák zenéje örökszép hangjaira, figyelhetjük a fák és a füvek beszédjét, töltekezhetünk virágok illatával, bűvölő szavakkal. Beburkolózhatunk az Egyetlen köpenyébe, pihenhetünk az Ő ölében. Készülnünk kell, ébernek lenni.
Mert a jövő hamar ideér. Futva jön, nem csak settenkedik. Ám nincs félnivalónk. Bármit hoz magával, a világ lényege sohasem változik. Örök az, ami benne van a levélsusogásban, a lélek mélyében és az új meg új világok születésében. Az, ami mindenben benne van, mert minden őbenne létezik. A minden változás ellenére Megváltoztathatatlan.
